Csak tudja, vagy szokta is?

Sokszor bosszankodunk azon, hogy egy gyerek már nagyon jól tudja, mely helyzetben milyen szabályokat kell betartania, mik az elvárások felé, és mégsem csinálja. Mint ahogyan magunkkal kapcsolatban is ismerős az a megélés, hogy tudom, hogy valamit másképp kellene csinálnom, de mégsem úgy csinálom. Nagyon ügyesen "fel tudom mondani a leckét" arról, hogyan kéne, de mikor benne vagyok a szituációban, mégsem változtatok a megszokott működésen, majd inkább holnaptól…

Magyarázat:

Ennek hátterében az áll, hogy a dolgok elméleti tudásáért és a gyakorlati tudásért, vagyis a szokások "működtetéséért" nem ugyanazon agyterületek felelősek, ezért aztán másképp jegyezzük meg és tudjuk felidézni a tényeket és az emlékeket, mint a gyakorlati tevékenységeket, szokásokat.

Ahhoz, hogy a tudásból szokás legyen, az alábbiak kellenek:

1. megértés

2. felidézés

3. mihamarabbi kipróbálás + azonnali sikerélmény biztosítása!

4. ismétlés

5. sok ismétlés sikerélményben -->  egyre inkább automatizálódó, rutinszerű cselekvés = szokás

Az azonnali sikerélmény fontos, mert

a cselekvéshez ekkor örömérzet tárul. A viselkedéshez, cselekvéshez közvetlenül kapcsolódó, azonnali pozitív érzés, a rendszeres apró sikerélmény sokkal hatásosabb, mint akár a lényegesen jelentősebb, de későbbi ösztönzők.

A vizuális segédletek (ábrák, jelek, táblázatok, listák) ebben úgy tudnak segíteni, hogy ezekre a megélt kisebb sikerélményekre folyamatosan, ismételten emlékeztetnek, ellentétben az "elszálló szóval", mint pl. hogy "De ügyes voltált!...

Magyarázat mögötti elmélet egyszerűen:

Deklaratív memória

(szemantikus része a tényszerű, adatszerű tudásért, epizodikus része a saját élmények tárolásáért felelős)

A tényeket, adatokat, és összefüggéseket elsajátító tanulási (szemantikus rész) útja:

odafigyelés, dekódolás --> munkamemória --> hippocampus – könnyen alakuló, de nem tartós neurális kapcsolatok --> a tartós tárhely, az új agykéreg (neocortex) – lassabban, több ismétlést igényelve keletkeznek a később is visszaidézhető memórianyomok 

= elmondható tudás

Procedurális tudás -->  szokás

sok ismételt cselekvés, gyakorlás --> törzsdúcokban, kisagyban --> készségszintet alakít ki

ha az adott cselekvés stimulálja a jutalmi rendszerünket --> dopamin-felszabadulással jár --> hasonló hívóingerek esetén ugyanezt a rutint fogja lefuttatni az agyunk a jutalom elérése érdekében --> fokozatosan automatizálódik, egyre kevésbé lesz tudatos és szavakba önthető -->  

= szokássá alakul

Az elméleti (deklaratív) tudás sok esetben gyakorlati (procedurális) tudássá alakítható, ha minél előbb felidézzük, és kipróbáljuk a tanultakat, és a tevékenységhez sikerélmény társul, az agyunk dopaminlöketet kap, ami gyorsan szabadul fel és kerül feldolgozásra az agyban. Ez örömérzést kelt, ami ismétlésre ösztönöz minket. Mihelyst az agykéreg érzékeli az ismételt cselekvést, elkezdi kiépíteni a procedurális kapcsolatokat az agyunkban.